Fehér Gyula klaszterelnök 2025. október 17-én, a Tisztújító közgyűlésen ismertette, egyúttal vitára bocsátotta az Elnökség által elkészített Négyévszakos Hegyvidéki Turizmus Stratégiát (2026-2030 időszakra vonatkozóan).
A klaszter 2014 májusában alakult meg, 2021 elején elkészült a „Síturizmus mint aktív szabadidő turizmus fejlesztési stratégia”. A most kidolgozott stratégia mennyiben különbözik az előzőtől?
A 2020 végén kidolgozott, majd 2021 júniusában meghirdetésre került a stratégiát jelentős mértékben aktualizálnunk kellett.
Ahogy a 2021-es startégia címében is szerepelt, elsősorban a hazai síturizmus fejlesztéseire fókuszált. Ebből a startégiából bizonyos elemek megvalósultak, azonban nekünk is szembesülnünk kellett azzal az általános nemzetközi gyakorlattal, hogy egy-egy adott síterep, egyre jelentősebb arányban a síszezonon kívüli időszakokban termeli meg bevételeit.
„A nemzetközi tapasztalatokat átvéve, annak érdekében, hogy a néhány, még ma is működő hazai síterepünk életben maradjon, elengedhetettlen a négyévszakosság irányába való elkötelezettség.”
Pontosan ezért lett a Síturizmus Fejlesztési Stratégia helyett a Négyévszakos Hegyvidéki Turizmus Stratégia az új elnevezés.
A globális klímaváltozás mennyiben gyengíti a hazai hegyvidéki turizmus jelentőségét?
Azt elmondhatjuk, hogy ugyan a síturizmus kihívásokkal telítetté vált, hiszen szemmel láthatóan kevesebb a természetes hó, egyre nehezebb havat gyártani is. Ugyanakkor jól látható, hogy egyre erősebb a hegyvidékek iránti turisztikai kereslet. Ennek egyik oka, hogy a hegyvidékeken a klíma nyáron kellemesebb, mint a városokban vagy akár a vízpartokon. A klímaváltozáson felül sok egyéb nehézséget is le kell küzdenünk. Néhány példa: fejlesztések hatósági engedélyeztetési eljárásainak ügymenetei, egyes döntéshozók és véleményvezérek időnkénti alulinformáltsága, társasadalmon belüli szkeptikusság jelenléte. Bizakodásra ad okot, hogy amikor 11 évvel ezelőtt klaszterünk megtartotta az első sajtótájékoztatóját, akkor kaptunk hideget-meleget, szerencsére azonban azóta sikerült megértetni a közvéleményben és a sajtóban is, hogy mit is adnak a hazai kisebb-nagyobb sípályáink, hegyvidéki turisztikai központjaink. A Covid-időszak egyértelműen bebizonyította, hogy mennyire nagy szükség van azokra a hazai hegyvidéki síterültekre, melyek az elmúlt években fejlesztésre kerültek. Ezeket a terüteket felfedezve, a téli időszakon felül is sokan visszatértek! Ezekből a sikerekből erőt merítve biztosak vagyunk abban, hogy a jelenleg még alulértékelt hegyvidékeink idővel valódi értékükön kerülnek megítélésre.
Mire alapozható a pozitív jövőkép, mi tartja össze a klaszter közösségét?
Az eltelt 11 évben megvalósultak nagyszabású és egyben példaértékű fejlesztések. Az egyik kiemelkedő hegyvidéki helyszín a Normafa Park, ahol még hóágyúzott sífutópályát is sikerült kialakítani, a megújult Vasas Síház mellett.
A másik, országos szintű érdelődést jelentő profi, négyévszakos, hegyvidéki helyszín a Zempléni-hegységben valósult meg, óriási programkínálattal.
További jelentős siker két új ülőszékes felvonó, illetve sípálya megépítése, 2017/2018-ban, Mátraszentistvánban és Eplényben.
Szerencsére a síelés rendkívül népszerűvé vált hazánkban is. Osztrák felmérések szerint hazánkban ma már 800 ezer a síelők, hódeszkások száma. A sísport növekvő népszerűségének köszönhetőent a műanyag sítanpályák száma kb 10 év alatt (ma már 40) megduplázódott. Ezeken a tanpályákon születnek a jövő amatőr sízői, de a versenysport utánpótlása is innen ered.
Ugyanakkor vannak kudarcos történeteink is. Hiába születtek sorba a kormányhatározatok (Dobogókői Sípálya fejlesztése, Visegrádi Sípálya fejlesztése, illetve Kékestető fejlesztése). Ezekből sajnos gyakorlatilag semmi nem valósult meg.
A klaszterközösségünk erejét a magasszintű elkötelezettség és szakmai tudás adja. Ugyanakkor fontos az új irányok felé való nyitottság, az erős elhívatottság a fenntarható fejlesztések iránt.
A klaszter a Normafánál ünnepelte 10 éves születésnapját, a szintén 10 éves Normafa Parkkal közösen
Olvasva a stratégiát, az bizonyos irányokat meghatároz, azonban konkrét célokat nem igazán tartalmaz. Kaphatunk némi információt a közeljövőben megvalósuló tervekről?
Igen, valóban. A stratégiai terv egy dolog, azt tartalommal, konkrét tervekkel szükséges megtöltenünk. Ez egy hosszabb folyamat lesz. Olyan vázrendszerre kell építkeznünk, mely megkívánja az erős alapokat. A több irányú gondolkodás, edukáció, közös munka segíti céljaink elérését. Az egyik legnagyobb kihívás az infrastrukturális feltételek kiépítése, melyben jelentős elmaradások vannak.
Jelenkegi feladatunk a hegyvidéki turizmus négyévszakosság nemzetközi tapasztalainak összegzése. Idővel ezekre a tapaszalatokra alapozva, konkrét tervek előkészítése, adaptálva az adott területhez.
„Ennek érdekében 2026 március második felében, egy nemzetközi turisztikai konferenciát szervezünk. A helyszín várhatóan a sátoraljaújhelyi Zemplén Kalandpark lesz, mely egy kiváló példa a négyévszakos turisztika vonatkozásában.”
Célunk, hogy olyan alternatív attrakciók valósuljanak meg, melyek bevételt és nyereséget biztosítanak, lehetőleg egész évben, a fenntarthatóság jegyében. Szeretnénk minél többeket elérni annak érdekében, hogy a hazai hegyvidékeink felé forduljanak. A véleményformálók, döntéshozók megnyerése is kulcskérdés.
2026-ban szeretnénk a rendkívül sikeres Libegők Éjszakáján túl, újra megrendezni a Sípályák Éjszakáját.
Egy kétnapos sajtóutat is tervezünk, ahol a műanyag egyes sítanpályákat is bemutatnánk.
Ne feledkezzünk meg egy új turisztikai trendről: egyre jelentősebb réteget ad a kisebb turisztikai lábnyomot hagyók igénye. A távoli, sokszor repülős turisztikai célpontok helyett egyre inkább a lakókörnyezet közelében lévő turisztikai helyszínek felkeresése válik jellemzővé . Ezt a jogos igényt a magunk javára fordíthatjuk, ez környzetvédelmi szempontból is jelentős kérdés.
A kor igényeinek megfelelő turisztikai attrakciókat, minőségi szolgáltatásokat bővíteni szükséges. Egyik jó példa lehet a Felső-Mátrában várhatóan 2026 tavaszán újranyíló Grand Hotel Galyatető, mely egy ötcsillagos hotelként, magas színvonalú szolgáltatásokkal várja a vendégeket. Az innen öt kilométerre lévő Síparkban 2026 végén végre átadásra kerülhet a már jó ideje engedélyre váró négyévszakos turisztikai fejlesztés is.
A hamarosan induló szezon kisebb újdonsága lehet – ha sikerül az engedélyt megkapni – a Normafánál lévő, hóágyúzott szánkópályától nyugatra fekvő lesikló pályán egy, elsősorban gyermekek számára használható mobil sífelvonó felállítása, mely a hóágyúzott pályának köszönhetőn akár 70-90 napon át is használható lesz.
Miközben szinte az egész országban a turisztikai helyszínek megszépültek az elmúlt évtizedekben, eközben az egyébként igen neves hegyvidéki turisztikai célpontok ezekből a fejlesztésekből nagyrészt kimaradtak. Mit lehet tenni ezen a téren?
Nos, ez az a terület, ahol a legnagyobb kihívással állunk szembe. Aki ma felmegy Kékestetőre, Dobogókőre, Galyatetőre vagy egyéb, régen igényesen kialakított hegyvidéki helyszínekre, sokszor elkeserítő állapotokkal szembesül. Furcsa, de azt kell mondanom, hogy az 1930-as években jóval nagyobb hangsúlyt kapott hazai hegyvidékeink turisztikai helyszíneinek fejlesztései. Akkoriban épült meg például a Kékesi Szanatórium, a Lillafüredi Palotaszálló, a Grandhotel Galyatetőn, sorolhatnám tovább.
„A rendszerváltás után több, mint 35 évvel ideje lenne újra felfedezni és megbecsülni hazai hegyvidékeink sajátos értékeit!”
Azon dolgozunk, hogy ezek a helyszínek mielőbb a minőségi turizmus példái legyenek és ne pedig árvagyerekként vegetáljanak. Ezeket a célokat csak közös gondolkodással, közös lobbizással lehet elérni. Szerencsére klaszterünkben összefogtak az elkötelezett, vállalkozásra nyitott cégek, szakemberek. Erre is építve, magam részéről maradok optimista. Ami biztos, még sok munka vár ránk!
Négyévszakos Hegyvidéki Turizmus Stratégia itt elérhető
Az interjút jegyezte: @rizsoo