Minek is hívhatnánk mi sízők egy libegőt, mely egy igen régi múltra visszatekintő sípálya mellett épült? Nézzük, mi volt itt az elmúlt csaknem 100 évben- a sízők szemszögéből.
Fotó: Vajda János – MTI
A múltról: Dr. Kékesi Tamás a Síelők.hu fórum hozzászólása
A lillafüredi „Nagylesikló” már Horthy idején is létezett, egy akkori színvonalnak megfelelő téli sportközpont fő eleméként. A Magyarországon kiválónak számító, kb. 300 m-es szintkülönbséggel rendelkező régi lesiklópálya és a közel 1 km hosszú felvonó valamikor az 50-es években épült társadalmi összefogásban a diósgyőri üzemek segítségével.
A magas kötélvezetésű lift stabil oszlopokra szerelt, görgőkön futó vastag drótkötelére egy speciális „malacfarok-kampóval” és egy kb. 4 méteres vonszolókötéllel lehetett kapcsolódni. Mindezt személyes felszerelésként lesiklás közben is vinni kellett. A felvonó nyomvonala középen keresztezte a kanyargó lesiklópályát.
A létesítmény a DVTK síszakosztályának a feloszlása után a 60-as évek végétől a Honvéd Papp József SE kezelésébe került. A 70-es évek során egy megszállott edző és egy lelkes csapat erejével a pálya nyomvonala rendezetté vált. Az edzéseket baltás-kaszás társadalmi munka egészítette ki. A terepet a Honvédség robbantásokkal is igyekezett egyenletesebbé tenni. Ezután alakult ki a folyamatosan lejtő, kb. 200 m szintkülönbségű és kb. 600 m hosszú műlesikló ág is, ami a tuskók eltávolítása és a talaj gondozása mellett fokozatosan vált használhatóvá.
Később társadalmi munkával a felvonó is megújult, valamint a pályarendszer végig világítást kapott. A 90-es években a Honvéd csapat nemcsak használta, de egy újabb megszállott edző vezetésével – és az Erdészet segítségével – szélesítette is. A régi ág viszonylag lapos szakaszait követő hirtelen letörései, helyenkénti leszűkülései, kifutó nélküli vége nemcsak kihívást, de veszélyt is jelentettek. Az új műlesikló ág azonban már jobban megfelelt az egyre növekvő igényeknek.
Az ezredfordulót a pálya már nem élte meg. A csapat akkori és egyben utolsó edzője külföldre távozott, a versenyzők szétszéledtek. A létesítmények fémrészeit (liftoszlopokat, drótkötelet, fordító állványt és korongot, gépházat, reflektorokat, világítási és liftvezérlési vezetékeket, stb.) aprólékosan szétlopták. Tulajdonképpen semmi nem maradt, csak egy lassan teljesen elgazosodott és az erdő által fokozatosan elnyelődő nyomvonal, meg egy romos felvonóház az alján.
Nagy veszteség ez, hiszen a magyar viszonylatban nagy szintkülönbség és a tekintélyes hossz mellett a ma már elengedhetetlen hóágyúzást is lehetővé tevő víz (Szinva-patak) is a pálya adottságai közé tartozik, nem is beszélve a miskolci városi 5-ös busszal történő közvetlen elérhetőségről. Ha a hatóságok és a város is pártolná, itt érdemes lenne egy komoly síközpontot a mai technikával felszerelve kiépíteni.
Az esti kivilágítással is rendelkező sípályán 1997-ben forgatott rövid filmet ajánljuk megtelintésre:
Mai hír:
http://sielok.hu/rovat/hirek/cikk/libego-epult-lillafureden-de-csak-tavasztol-uzemel/
http://index.hu/mindekozben/poszt/2015/12/01/libego_epult_lillafureden/
A sípálya felélesztéséről ( 4. oldal )
http://todo.miskolc.hu/hcr/6phdoc/2395.pdf
80 éve ilyen volt Lillafüred:
http://www.boon.hu/80-eve-ilyen-volt-a-palotaszallo-es-kornyeke/1727815
Biztosak vagyunk abban, hogy idővel újra indul a síélet Lillafüreden!