Magyarországi sípályák történelme és fejlődési szakaszai

Cikkünk az 1890-as évektől kezdve napjainkig, időrendi sorrendbe rendezve, öt különböző szakaszra bontva tárja fel a magyarországi sípályák fejlődését.

Itt tartunk 2019 telén: korszerű négyüléses sílift, hóágyúzott, jól karbantartott sípályák egyike Magyarországon...

…és valahol innen indultunk: 1895, Kolozsvár környéke. Hangay Oktáv az Erdélyi Kárpát Egyesület választmányi tagja és síző csapata. 

 

A hazai sípályák történetének öt szakasza:

 

Az úttörők (1890 – 1920)

Sípályák kiépítése (1921 – 1954)

Sífelvonók megépítése (1955 – 1985)

Hazai sípályák leépülése (1986 – 2001)

Síterepeink technikai korszerűsítése (2002 – napjainkig)

 

Az úttörők (1890 – 1920)

Hazánkban az 1890-es években lett új és széles körben megismert fogalom a “lábszánkózás”.

1890-ben Erdélyben Hangay Oktáv, a kolozsvári Kereskedelmi Akadémia tanára elsőként síel Kolozsvár környékén.

1891 télen Palkovics József honvédezredes megszervezi az első katonai síosztagokat Besztercebányán.

1892 decemberében Demény Károly és Bély Mihály síelnek a budai hegyvidéken. 1895-ben megalakul az első magyar síegyesület, a Kolozsvári Ski Klub.

1896-ban Chernel István megjelentette az első magyar sí szakkönyvet a Lábszánkózás kézikönyve címmel.

1896 januárjában került megrendezésre az első magyar síverseny, Szabadka és Újvidék közt.  1890-es évek második felében Tátralomnicon, a magas-tátrai síelés elterjesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Újtátrafüred alapítója, id. dr. Szontagh Miklós.

1907-ben a Nemzeti Sport állandó sí rovatot indít Budapesten. 1908 januárjában rendezte meg a Magyar Turista Egyesület Egyetemi Szakosztálya a Dorog és Csolnok közötti sífutás futamot.

1910-ben megjelent Serényi Jenő: A sízés gyakorlati kézikönyve. 1911-ben újabb fejezet indul: a tátralomnici símúzeum mai tulajdonosa szerint dr. Guhr Mihály és a Magyar Sí Klub közös rendezésében került sor a Magas-Tátrában 1911-ben az első síversenyekre.  Ez a verseny az I. magyar síbajnokság néven vonult be a hazai síelés történelmébe. A kiváló orvos és diagnoszta nagy rajongója volt a síugrásnak is, Tátralomnicon saját költségén építette fel a Tátra első síugrósáncát.

1913-ban Budapesten megalakul a Magyar Sí Szövetség. 1917 decemberében  Körmöcbányán megtartják  az első magyar tanári sítanfolyamot, Hefty Gy. Andor késmárki tanár vezetésével. 1918  február hónapban, Tátraszéplakon az országos síversenyen már nők is versenyeztek.

Sípályák kiépítése (1921 – 1954)

A első világháború következményeként hazánk magashegységeit  – sajnos kivétel nélkül – mind elveszítette. A magyarországi síport fejlődését azonban ez a tény nem törte meg.  A háború utáni kormányok, de még a későbbi szocialista rendszer is kiállt a megmaradt hegyvidékeink fejlesztése és a hazai sípályáink kiépítése mellett.  Az egész országban, kivétel nélkül minden megmaradt közép-hegységünkben* kialakításra kerültek a sípályák.

* Nyugatról kelet felé: Kőszegi-hegység, Soproni-hegység, Bakony, Mecsek, Vértes, Gerecse, Budai-hegység, Pilis-hegység, Visegrádi-hegység, Börzsöny, Mátra, Bükk, Tokaji-hegység, Zempléni-hegység.

Az 1920-as években a Normafánál  két síugrósánc is létesült: kis-és nagy síugrósánc, melyek hazai bajnokságoknak, nemzetközi ugróversenyeknek adtak otthont.

1923 telére Dobogókőn elkészült az első kiépített sípálya. Majd sorba kialakításra került a többi sípálya is, annak ellenére, hogy a húszas években alig esett hó. 1927-1931 között a Magyar Királyi Térképészet  négy különböző “Téli sísport térkép”-et adott ki: Börzsöny,  Budai-hegység,  Bükk valamint Pilis téli sport térképével.  1930-ban megjelent Börzsönyi Hegység téli sport térképe ma már 14.500,- forintért kapható.

1937 telén kisebb közjáték zajlott a Normafánál: 40 ezer pengőből körbe kerítették a sípályákat!

1938 telére Galyatetőn több lesikló pálya épült. 1939 nyarán átadásra került az első hegyvidéki Nagyszálló, Galyatetőn. A 130 szobás, állami beruházásként megépült hotel Magyarország legmagasabban fekvő szállodája, magaslati üdülőhely, öt hektáros parkkal, vadaskerttel, a mai napig működik.

1941 nyarán, Észak-Erdély visszacsatolása után, a Radnai-havasok lábánál elterülő Borsafüredet az építendő magyar olimpiai síközpont helyszíneként jelölték ki. A tervezett téli sportközpont számos létesítménye elkészült 1944 nyarára: sípályák, ugrósánc, szálláshelyek. Kivitelezés előtt állott a sportszálló és a drótkötélpálya. A sípálya két felvonóval, 3 km hosszban ma is működik.

1946-1947-ben Abaújszántón és Telkibányán és Boldogkőváralján újabb sípályák – Homonnay Nándor testnevelő irányításával – épültek meg, erről ő maga beszél ebben a riportban. 1951-es esztendőben Sátoraljaújhelyen Dr. Boda Pál gyermekorvos és Homonnay Nándor tanár úr közös munkájának köszönhetően kiépülhetett a Magas-hegyi sípálya. Tanár úrral készült riportot érdemes megnézni! Egy igazán lelkes, síszerelmes ember életútját megismerhetjük, melyből erőt meríthetünk:

A legnagyobb fejlődés a Mátrában történt. Erről már készítettünk egy három részből álló videóösszeállítást: “Történelmi visszatekintés a mátrai síéletre 1927-1957 között” címmel.

Sífelvonók megépítése (1955 – 1985)

A meglévő összes sípálya mellett fokozatosan megépülhettek a sífelvonók. A hetvenes években, összesen 41 különböző helyszínen, kb. 100 sílift üzemelt. A sípályák hossza (a sífutópályákkal együtt) kb. 100 km hosszúságú volt.

1955-ben, Nagy-Hideg-hegyen készült el az ország első, valóban komoly sífelvonója, mely nagyrészt társadalmi munkával épült, 800 méteres távon 300 méteres emelkedőn vitte fel a síelőket. Az átadásról a korabeli híradó itt megtekinthető! 1957-ben készült korabeli Híradóban látható a Kékestetőn működő “vontató” sífelvonó.

1963 telén a Misina-tetőn átadásra került a hosszú sílift. A sípályát 1958-ban építették ki. 1970-es évek elején Bánkúton sorra épültek ki  a sífelvonók, melynek száma folyamatosan növekedett, ezáltal a legnagyobb hazai sítereppé vált.

1960-as évek végén Lillafüreden egy, elsősorban versenyzőket kiszolgáló sílift épült.

1975-ben került átadásra a Normafánál a Kis-Normalejtőn egy tárcsás húzólift. Esti kivilágítást is kapott a pálya, így este 10 óráig mód volt a lift használatára – további két húzólift is épült itt.

1976/1977-ben Galyatetőn a Külker SC és BKV SC sípályáin megépült egy-egy húzós sífelvonó.

1979-ben Eplényben megépült az első tányéros felvonó az egyes pályánál.

1980-as évek derekán Mátraszentisvánban felépül az ország legmodernebb tárcsás felvonója.

A hetvenes évek végén összesen közel 100 sífelvonó működött a hazai havas sípályák mellett, 41 helyszínen.

Schéder Tamás sífelvonó berendezések tervező mérnöke (klaszterünk tagja) által tervezett sífelvonók listája nyilvános.

Hazai sípályák leépülése (1986 – 2001)

Az ezredforduló évében már csupán 20 síterepen működtek sífelvonók. Úgy tűnt, a hazai sípályáknak lassan végleg befellegzik. Szerencsére nem így alakult!

A rendszerváltás előtti években megnyíltak a határok. Érthető, hogy aki csak tehette, az addig “tiltott, nyugati” sípályákra utazott.

“Mivel a felvonók építésénél és karbantartásánál komoly szerepet vállaltak az állami nagyvállalatok munkaközösségei és sportszakosztályai, így nem csoda, hogy a legtöbb hazai síterep az állami vállalatok 1989 utáni megszűnésével nagyon elhanyagolt állapotba került. A korábban zsúfolt kékestetői, galyatetői, bánkúti, dobogókői vagy éppen eplényi sípályák a 90-es évek közepére elvesztették vendégkörüket. A sísport népszerűsége töretlen volt, sőt alkalmazkodva a világtrendhez folyamatosan emelkedett a rendszerváltozást követő években, a hazai pályák és felvonók mégis egyre katasztrofálisabb állapotba kerültek. Sem az állam, sem a forráshiánnyal küszködő önkormányzatok nem költöttek infrastrukturális fejlesztésekre, sőt sokszor még az állagmegóvás is nehézséget okozott. A tisztázatlan tulajdonviszonyok, (sok helyen egyszerűen ellopták a sífelvonók köteleit, gépeit) az enyhe telek, a riasztó klímajóslatok, és az egyre olcsóbb külföldi utak a magánbefektető-jelöltek kedvét is elvették a beruházásoktól. Ilyen állapotban jutott el a magyar sísport az ezredfordulóig.”*SíTv cikk.

Volt ahol még ebben a nehéz időszakban is fejlődni tudtak. Lelkes síversenyzőknek köszönhetően Lillafüreden 1997-ben még sikerült életet lehelni az ottani síéletbe, az egyik pálya 1.000 méter hosszú volt.

Síterepeink technikai korszerűsítése (2002 – napjainkig)

A hetvenes években számon tartott 42 különböző helyszínen lévő síterepből ma már csupán 14 síterep működik. Ebből korszerűnek mondható 5-6 síterep. A 2019/2020-as síszezon 50 darab sífelvonóval várja a sísport szerelmeseit, ezen felül további 25 kisebb sílift működik műanyag sípályák mellett.

Szerencsére voltak és vannak olyan személyek, családok, és vállalkozók akik továbbra is fantáziát láttak a hazai sípálya fejlesztésekben. A fejlesztések részben újabb sífelvonók megépítését,  részben hóágyúrendszerek kiépítését és ratrakok beszerzését jelentette. Sípályák további kiépítése is megvalósult, azonban ezek mérete nem jelentős.

2002-ben Bánkúton egy vadonatúj Tátrapoma rendszerű tányéros felvonót telepítettek. A 40 milliós költség soha nem látott erőfeszítéseket követelt a pályákat működtető Bánkúti Síklubtól. 2002 őszén került átadásra Sátoraljaújhelyen egy Olaszországból áttelepített, használt ülőszékes felvonó. (9:30-tól a videón az átadás)

2003-ban Visegrádon három kisebb sílift telepítésével indult meg a fejlesztés.

2004 őszétől Mátraszentistvánban megkezdődött a korszerű hóágyúk, síliftek telepítése.

2005-ben kezdődött meg Kékestető sípálya fejlesztése. Következő télen már itt került megrendezésre az ország legnagyobb gyermek síversenye, a Jeep Kupa,  azaz a XIV. Országos Amatőr Gyermek Síbajnokság. Előtte, 13 éven át ez a verseny mindig Ausztriában került megrendezésre.

2005 szeptemberében sajtótájékoztatón ismertették az eplényi sípálya fejlesztési terveket. 2009 decemberében átadásra került hazánk első négyüléses sífelvonója Eplényben.

2015-ben Lillafüreden ülőszékes felvonó épült.

2017/2018-es síszezonban két különböző ülőszéles felvonó került átadásra, az egyik (négyüléses) Mátraszentistvánban. (*1) a másik (kétüléses) Eplényben. (*2.)

Szerencsére a nagy havazások sem maradtak el. Például legutóbb, 2018 telén az egész országban emlékezetesen nagy hó volt.  Beszámoló itt!

Napjainkban  összesen 31,2 km hosszúságú sípálya használható sílifttel. Ezen felül 31 km (Normafa 14 km, Sopron 20 km, Galyatető 3 km) hosszúságban van kiépített sífutópálya.

A sílifttel ma már nem rendelkező sípályák jelentős része mára sajnos (kisebb-nagyobb) mértékben visszaerdősödött.

(*1)
A Mátraszentistváni síközpont története

A helytörténet szerint a Mátraszentistván szélén elhelyezkedő Rubonya-hegy (821 m) „kiváló adottságú hóborította hegyoldalain” már az 1930-as évektől síelnek. A környék síelési lehetőségeiről így tudósít a Csonka-Magyarország síterepei című könyv a század első évtizedeiben: „A tisztásokban bővelkedő terep pedig különösen szép lesiklóversenyek rendezésére alkalmas. A Nagygalya tisztása a Lengyendi Galyán és Piszkéstetőn át vezet a fiskalitási katlan (Piszkéslegelő) pompás nyílt lejtőire, melyek értékeiről sokat mesélhetnének a magasan fekvő huták iskoláit évről-évre felkereső cserkészek. A kitűnő terep lehetővé tette, hogy e szép sport a kis hegyi telepek ifjúsága körében is tért hódítson. A Gagarin Hőerőmű Vállalat kezdte el a mátraszentistváni sípálya (Rubanya-hegy) infrastruktúrájának kiépítését 1975-ben. A falu határában, az egykori felhagyott mezőgazdasági területen jelentős bozótirtással és dózeres földmunkával készült el az 1-es és a 2-es pálya két kampós sífelvonóval, villanyfényes megvilágítással. A 80-as évek derekán felépült az ország akkor legmodernebb tárcsás felvonója. Ez a mai napig üzemel. A hőerőműves sípálya közvetlen szomszédságában Kőrösi Imre gépészmérnök – aki a későbbi Sípark megálmodója és megvalósítója volt – már 1987-ben saját kezűleg épített egy 300 méter hosszú köteles hobbi liftet, amely a nagyapjától megörökölt ház udvaráról a hegy derekáig szállította fel a családtagjait és a barátait. A család folyamatosan tisztogatta és síelés céljára használta a későbbi 3-as pálya nyomvonalát. Ugyancsak vállalati alapon épültek sífelvonók Mátraszentlászló felett a Piszkéslegelő aljában, amelyekkel a Kút-hegy oldalára lehet feljutni. Ezt a Sarudi Általános Iskola növendékei használják a mai napig. Működött még korábban sípálya Mátraszentimrén és Bagolyirtáson is. Ezek mára szinte teljesen az enyészeté lettek. A 90-es években egyre kevesebb pénz jutott a sí egyesületekre, így a mátraszentistváni sípályát a megszűnés fenyegette.

Síparktól kapott anyag készült: 2016. január 15.

(*2)

Eplényben az első sípálya kialakítása a hetvenes évek közepén megtörtént, az első tányéros sífelvonó pedig 1979-ben került átadásra.

 

Tervek vannak Normafa, Kékestető, Bánkút sípályáinak fejlesztésére, és több más helyszínen a meglévő infrastruktúra korszerűsítése is rövid időn belül megvalósulhat.

A szerző köszönettel várja a kiegészítéseket, javítandó adatokat:  Fehér Gyula,  klaszter elnöke, feher@skioutlet.hu e-mail címen.

Utoljára frissítve: 2019. október 17. 10:20

További érdekes cikk:

A Kis-Sváb-hegy Buzz Aldrinjától a shijelésig- Így kezdtünk síelni 100 éve” címmel Csáki  Csaba még 2017-ben írt egy rövid cikket a hazai síelés történetéről.