A magas intenzitású intervallumedzés (HIIT) a legtöbbek számára ismeretlen fogalom, pedig a sízők síeléskor gyakorlatilag ezt végzik.
Síedzők a franciaországi Tignesben 2024 tavaszán/ Fotó: Krakler Kata
High Intensity Intervall Training (HIIT), magyarul magas intenzitású intervallumos edzés nem teljesen új tudomány.
Ez a módszer rendkívül hatásos edzés zsírégetés, izomnövelés szempontjából is, azonban van még két további jelentős előnye: kardió hatása (szív- és érrendszeri) és időhatékonysága is kiemelkedőn magas.
Kiemelkedő jelentőségét igazolja, hogy evolúciós fejlődés során ma már odajutottunk, hogy ez a módszer bizonyított a szabadidősportban, sőt a szívbetegek műtét utáni rehabilitációjában is!
Aki mélyebben belemerülne a módszerbe, ajánlom a tavalyi évben megjelent, Egyperces edzés című könyvet, mely megtalálható a Testnevelési Egyetem könyvtárában.
Akik pedig nem szánnának sok időt egy több, mint 200 oldalas, egyébként olvasmányos könyvre, azok számára igyekszem a lényeget egy mondatban összefoglalni:
Rövid, de ismételt terhelésű edzések bizonyítottan jóval hatékonyabbak mint bármely más, viszonylag monoton és sok időt jelentő edzésformák,
mint például a hosszútávú kerékpározás, futás, kirándulás, vagy akár a sétálás.
Az alpesi síelés a kardió- és az erőedzés tökéletes kombinációja.
A síelők számára igen jó hír, hogy mivel maga a lesiklás egyrészről egy jelentős intenzitású terhelést jelent, ugyanakkor a felvonón ülve (vagy állva), egyfajta pihenési fázisba kerülünk, azaz a síelés már eleve intervallumedzésként hat, mégpedig úgy, hogy közben élvezetes mozgástevékenységet végzünk!
A síszezon megkezdése előtt, ha fizikailag felkészültek szeretnénk lenni, akkor érdemes ezeket az edzésmódszereket megismerni, a számunkra legjobban álló gyakorlatsort kiválasztani. Aztán már csak a havazást kell várnunk és máris indulhat az igazi „havas edzés”!
Előzmények
Száz évvel ezelőtt Paavo Nurmi finn futó, kilencszeres olimpiai bajnok (1920 Antwerpen 3 arany, és 1924 Párizs, 6 arany) továbbá Hannes Kolehmainen finn, négyszeres olimpiai bajnok atléta (1912 Stockholm) is ezt az edzésmódszert alkalmazta.
Székely Éva úszó olimpia bajnokunk (1952 Helsinki) igaz, kényszerűségből, de edzésként gyakorlatilag ezt a módszert alkalmazta, amikor hosszú ideig a lépcsőházukban csak lépcsőfutást végezhetett edzésként.
Iglói Mihály atléta, közép- és hosszútávfutóedző az 50-es évektől évtizedeken át beépítette edzései sorába ezt módszert.
Szerző: Fehér Gyula