Honda CR-V Hybrid 4W tesztautójával az Osztrák-Magyar Monarchia időszakának utolsó békés évtizedében kiépült neves hegyi üdülőhelyén, az ausztriai Turracher Höhen jártunk. A síelés mellett elsősorban a CR-V hóban való használhatóságának kérdése izgatott, de kellemes meglepetések értek a kényelmi, biztonsági és használhatósági kérdések frontvonalán, a normál autóutakon is.

Turracher Höhén, az egyik sípálya a Turrach-tó partjára fut be, itt parkoltunk le első körben. Nagy volt a reggeli kísértés, hogy még a sípályák megnyitása előtt ezen a sípályán is leteszteljük az autót. Sikeresen ellenálltunk a kisördög hívó szavának. Az autótesztet itthon szerettük volna megtartani, sajnos azonban itthon ekkor egy centiméter természetes hó sem volt, de maradtunk az egykori közös honban.

A pálya annyira nem volt meredek, hogy ne értünk volna fel – akár a pálya tetejére is. Nem kockáztattunk, ez csak különleges engedéllyel lett volna jogszerűen lehetséges. Pedig csak egy kis gázadás, és indulhattunk volna, üres volt még a pálya.

Végül nem a sípályán, hanem normális erdei, friss hóval bőven ellátott úton mentünk fel az 1820 méter magasságban lévő romantikus, viszonylag új erdei faházakhoz. Legkisebb gond nélkül jöttünk-mentünk a településhez tartozó kis faházak között. Izgalmat legfeljebb a meredekebb szakaszok jelentettek – elsősorban az útszakaszok legaljából feltekintve: Aztán felérve a magasabb pontokra a lejtők alján megélt izgalmi feszültséget felváltotta a megemelkedett adrenalin hatás utáni sikerélmény érzése.

Kissé tovább fokozva a tesztelési lehetőségek kihasználását, elautóztunk a síterep kevésbé ismert, eldugottabb részeihez. Az 1400 méter magasságában fekvő, legalsó parkolóból a sífelvonó épületéhez egy olyan emelkedő vezetett, melyet meglátva már nem lehet ellenállni a próbának. A kocsi minimális nekifutással simán felment orral, majd a játék kedvért farral is sikert arattunk. Merészebb tesztnek az is az oka, hogy 2019 februárjában módomban állt hóban tesztelni egy csaknem ugyanilyen Hondát. Akkor azonban a tesztautó nem összkerékmeghajtású volt (erről szóló beszámoló a cikk végén megtalálható).

A megálló kocsi mellett felmászó sítúrázó mosolyogva odaszólt. Nagyon meglepte, hogy ezen a szakaszon különösebb lendületvétel nélkül feljött a Honda. Egyetértésben közösen megállapítottuk, hogy innentől felfele már tényleg a síelőké a terep, nem megyünk tovább. Felesleges kockázat nem kell, jobb a biztonság!

Apropó, biztonság!

Budapestről indulva, a csaknem 500 km-es távolság még az esti sötétben,  téli útviszonyok mellett sem jelentett kimerítő autózást. Különösen nagy haszna van ilyenkor a HUD-nak  (Head Up Display, hadiiparból átemelt technológia, amely a vezető látóterébe vetít bizonyos menetadatokat). A műszerfalat teljesen elsötétítve, a HUD lapon csak a legfontosabb néhány adat jelenik meg, olyanok mint a haladási sebesség, tempolimit érték, sebességkorlátozást jelző tábla. A műszerfal zavaró fényeit kiváltó HUD-nak  köszönhetően a sötétben jobban látható az út, ugyanakkor a lényeges adatokat a látótérbe emelve könnyen leolvashatjuk. 

Az úgynevezett Honda „sensing”-ről írni kicsit nehéz. Ezt az érzést mindenképpen jobb a valóságban megélni. Miről is van szó? A Honda sensing tulajdonképpen egy olyan komplex technológiai segítség, melynek lényege a biztonságos vezetés növelése úgy, hogy ugyanakkor ne kényelmesítse el a vezetőt túlzott mértékben. Sok mindenben olyan összetett támogatás, amely amellett, hogy jelentős mértékben növeli a biztonságot, egyben sok kényelmi funkciót is ad. Néhány példa: az előttünk lelassuló, akár megálló járműveket érzékelve lelassít vagy akár meg is áll, majd magától újra indulva követi az előttünk haladó járművet. Érdekes és ugyanakkor élvezetes érzés volt ezt megélni nem csupán csak az autópályán, hanem a városban is, főleg dugókban. Akár még újságot is olvashattam volna vezetés közben. A kocsi szorgalmasan, újra és újra az utolért jármű haladási sebességéhez igazodva tartotta a követési távolságot, majd a beállított maximális tempóig újra magától felgyorsult, amikor kitisztult az út. Az úttartó automatikával együtt használva akár a kormányt is elengedhetjük időlegesen – idővel először csak fényjelzéssel, majd hangjelzéssel figyelmeztet: inkább fogjuk meg a kormányt!

Az állandó havazásban nem igazán lehet teljesen letisztítani az autót, azonban ez még jól is áll a Hondának.

A Honda CR-V húsz centiméteres hasmagassága bőven elegendő nagy hóban is.

Az összkerékhajtású Honda a hóban is minden szempontból jelesre vizsgázott!

Hóban, jeges úton való autózáskor, akár a legdurvább havas úton és az igen meredek szakaszokon is, a teljes biztonságérzetet megkapjuk. A csábítás megvan az emberben, legszívesebben autóval menne fel-le a sípályán, azonban erre ott van a síléc, mely biztos, hogy gyorsabb és valószínűleg élvezetesebb is.

Vezetés élménye havas úton kívül

Az egyik legkellemesebb érzés a rendkívül halk vezetés, mely 120-130 kilométeres tempóig valóban csendes. Amikor keményen gázt adunk, vagy 130 felett haladunk, elég hangossá válik a motorhang. Gyerekek szerint, akik hátul ültek, a sportos motorhang hátulról jön valami hangszóróból.  Olvastam valahol, hogy valóban, hangszóróval generált motorhang üzemmód is van, amit nyilván ki is lehet kapcsolni valahol, azonban a hang nem volt annyira zavaró, hogy végigolvassam a megoldáshoz a segédkönyvet. Tulajdonképpen a hang igazából élvezetes volt, például a manuálisan állítható, sportos fokozatban, hegynek felfelé, kanyargós úton teljes gáznál már-már Forma1-es hangok érkeztek. Főleg a meredekebb emelkedőkön jó volt  hallani a motorhangot, egyúttal élvezni a motor erejét (173 LE). Az automata meghajtás különösen élvezetes, pillanatok alatt megszokja a vezető a teljes kényelmet. 

Parkolásnál, manőverezésnél nagyon kényelmes és élvezetes a nyomógombos sebességváltó, a hátsó kamerához tartozó figyelmeztető rendszer. 

Fogyasztást tekintetében a városi közlekedésben abszolút megnyerő. Nagyobb terhelés és gyors tempó mellett ez az előny már elvész, de ez logikus, ilyenkor tisztán a benzinmotor működik. Egyébként vezetés közben nem igazán gondolkodtam, mikor melyik motor ( a benzin vagy az elektromos) hajtja az autót.

Az ülések és maga az utastér is elég tágas és kényelmes, senki nem szált ki fáradtan az autóból.

Sícuccokkal való utazás

A síelők sokszor azért is mennek síelni, mert már magát a síterephez való autózást is élvezik. Valahol bennünk van valami bugi. A vezetés jó érzéséhez alapfeltétel a biztonságérzet, ehhez az biztonságérzethez az összkerékmeghajtás igen sokat ad. Ugyanakkor nagyon sokat számít a jó pakolhatóság kérdése is. A sícucc pedig általában nem kevés szokott lenni. Nos, ebbe a  kocsiba nem gond a bepakolás. Az ötödik generációs CR-V, az elődökhöz képest a legnagyobb belsővel rendelkezik. Három személy utazása esetén talán még síbox sem feltétlenül szükséges, lehajtott üléssel is megoldható a bepakolás. Azonban ha síboxot teszünk fel, akkor érdemes előre letisztázni, milyen típust választunk. Erre azért fontos figyelni, mert a gyári tetősínen adott a keresztrúd helye, ami viszont viszonylag hátul helyezkedik el, így  a hosszabb boxok gondot jelenthetnek akkor, amikor a csomagtartó ajtaját kinyitjuk. (Vannak síboxok, melyeket belső sín segítségével könnyen állíthatók előre-hátra.)

Mielőtt hazaindultunk, meglátogattuk a hegyi tó partján lévő, minden tekintetben romantikus szállodát, melyről megtudtuk, hogy 1905-ben került átadásra, azaz 115 éve működik. A szállodát családi vállalkozásban jelenleg már az ötödik generáció viszi. A szálloda képére kattintva egy rövid videóban bepillantást kapunk a hotel romantikus, monarchiabeli hangulatába.

A sok szűzhavas sízés és autózás után búcsút mondtunk a szép tájnak a csodás faházaknak. Gyenge havazásban indultunk haza. A magasból való leautózáskor a kormányoszlopon lévő kis karral a sebességváltó könnyen visszakapcsolható, ami egy hegyi vezetés tapasztalatával bíró autós számára megnyugtató érzés (motorfék használata mellett kevésbé melegszik fel a féktárcsa). Ugyanakkor ezzel a funkcióval élve az elektromos motor is jobban töltődik.

A kormányon lévő sok-sok gomb közül, a képen látható (jobb oldalt) világító sárga fényt adó lámpa a kormánykerék fűtésének működését igazolja vissza. Télen, a hidegből való beszálláskor ez is ugyanolyan jóleső érzés, mint az ülésfűtés, mely egyébként a hátsó üléseken is rendelkezésre áll. Kellemes fáradtsággal, jó élményekkel értünk haza a sítúránkból.

Szerző: Fehér Gyula, SkiOutlet.hu

A képekre kattintva megtekinthető a CR-V Hybrid Virtuális túrája.

Akiket mélységében érdekel a Honda sensing kérdésköre, azok számára itt található csaknem egy órás videófilm:

Az autóvezetés élménye egy síelő szemével – HONDA CR-V Hybrid